Angelic lie

A falat bámultam.Fehér volt.Még én választottam,szerettem ezt a színt.Emlékszem,5 éves voltam.Nem érdekelt a rózsaszín,habos-babos,baldahinos ágyu szoba,amit a mamám szánt nekem,már akkor is a minimalizmus híve voltam.Bár egykétszer az újradekorálás mellett döntöttem,amit szerencsére el lehetett tűntetni fehér festékkel a falról.
Aztán a kicsit kopott komódomra ugrott a tekintetem.Ez fekete volt,egyenes vonalú,úgy mint a többi bútorom:íróasztal,szekrény.Minimalista,és modern volt,bár ezt az összhatást sok kis apró dísz,tárgy bontotta meg.Talán angyali tulajdonság lehet,hogy szeretem az arany tárgyakat.Ékszeres doboz,képkeret,a bolha piac teljes kínálata.
Aztán az ablakra vándorolt a tekintetem.Csak a kék eget láttam,és néhány zöldellő fa lombját.Ilyenkor madarak kapirgálják az ablakpárkányomat,friss levegő átamlik be az apró ablakréseken és libbenti meg a fehér függönyeimet.Az egész szoba szinte virágzik a fénytől.Nemhiába a tavasz kedvenc évszakom:sem túl hideg,sem túl meleg.Pont jó.
Aztán megint a falra néztem,tanulmányozni kezdtem az ízlésesen cellukszal felaggatott fényképeket,ruha terveket és rajzokat.Megannyi emléket idéztek,néhányra ha ránéztem még az illatokat is éreztem.
Mondhatjuk úgy,a művészet a véremben van.Az anyám is ilyen szakmákban tevékenykedett,mielőtt el nem züllött.Egy zülött,félvér angyal.Bájos.
És az apám?Azthiszem,ő tisztavérű.Bár erősen kétlem,hogy ő is elzüllött volna.Vagy az anyám.
Egyáltalán hol vannak?Tényleg a káros szenvedélyeiknek élnek,vagy esetleg meghaltak?Mi igaz abból amiben idáig éltem?

Már megint kezdődik.
Az érzés mikor az újab és újab gondolatok árasztják el az agyadat,és szinte megfulladsz tőlük.Émelyítő.
Felugrottam az ágyról,és kihajoltam az ablakon.Friss levegőre volt szükségem,számítottam rá,hogy ez majd megjavítja a fejem.Bár ezen a fejfájáson a világ összes Aspirin-ja sem tudna segíteni.
Mély levegő:ki és be.
Sajnos,most ezzel kell beérnem.A házból nem mehetek ki,értelemszerűen körözésben vagyok a hiper-szuper képességen miatt.
Magyarul most szintén be vagyok zárva annyi enyhítő körülménnyel,hogy az angyalok szabadon mászkálhatnak nálunk.A mamám végre belátta,hogy már nem tudom megszakítani a kapcsolatot az angyalok világával,el kell fogadni,és harcolni kell.
Egy órája Ashton és Tom volt bennt nálam,azelőtt meg Alsie,és Danny.Sajna Calumot és Michaelt nem láttan a kórház óta,úgy ahogy Lukeot és Maxot sem.Pedig mindig amikor lennt hallottam az ajtócsapódást és a mamám köszöntő hangját,lüktető szívveréssel vágtam magam dívás pózba.
Persze,örültem mindegyik vendégemnek,de azért....mégsem ugyan az mint Max.
Hirtelen kopogást hallottam,ezért szexisen az ágyra ültem.
-Gyere be!
-Szia angyalom!-dugta be a mamám a fejét az ajtón.Égkék szeme csillogott.
-Szia.-köszöntem kicsit csalódottan,és helyezkedtem el törökülésben.
Kecsesen leült az ágyamra,és vékony kezeit elegásan a keresztbe rakott lábára fektette.Nem kétséges,nagy szexszimbólum lehetett volna belőle ha a karriert választja a helyettem.
-Nos,bogaram,egy szomorú,neked annál inkább vidámabb hírt szeretnék megosztani.-biccentett a fejél.Érdeklődve néztem fel.
-Mi az?-kérdeztem.
-Hát kincsem,akármennyire is belecsöppentünk ebbe a titkos világba,a hétköznapi élet megy tovább.Magyarul,
be kell fizetnem a csekkeket vagy kilakoltatnak.-vonta meg a vállát egyszerűen.
-Ööm...és akkor...?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.Nem értettem az ügy rám tartozó, kecsegtető felét.
-Na igen,most következik a "jó" rész!-forgatta meg a szemét.-Ami annyit tesz,hogy nekem el kell mennem,és egyedül meg nem hagyhatlak.Így egy képzettebb angyalt kellett választanom aki vigyáz rád.És az nem más mint Max.A többiek nem értek rá,így muszáj volt beérnem vele!-fújtatott.
Felgyorsult a szívverésem.Max vigyáz rám mint egy csecsemőre?Ohh,neem.Iszonyú mérges lehet rám,biztos az agyára fogok menni!
-Mi történt angyalom?Nem tűnsz valami boldognak,amit én személyszerint meg is tudok érteni!Nem értem mit kedvelsz benne.-mondta és simította le a lágy hullámokat a blúzán.
-Semmi,csak...-sóhajtottam.Őszintének kell lennem vele,meg Maxel,meg Luke-al,meg mostantól mindenkivel!
-Csak amikor a kórházban voltam...azthiszem megbántottam.-motyogtam.
-Hát kicsim-simogattq meg a fejem-egy hét két ember?Kezdesz belejönni.-paskolta meg a kezem,adott két nagy puszit az arcomra,és kilibbent a szobából.Persze előtte még figyelmeztettett,hogy vigyázzak Maxel,amit most sem tudtam mire vélni:
-Egy valamit még meg kell tudnod angyalom.Ebben a világban senki sem az akinek látszik.Ne bízz meg egykönnyen az emberekben,szívem.-mondta szárazon.-És ha egy ujjal is hozzád mer nyúli...kitépem a karját.-mosolygott bájosan,aztán kilépett az ajtón.
Nem akartam ezem is gondolkodoba esni,megráztam a fejem,és a fürdőbe mentem,hogy lezuhanyozzak.
Megfürödtem,kifésültem a hajam,és némileg kisminkeltem magam.
Nos ez mingig annyiből áll,hogy szempillaspirál,némi szemceruza,és pici púder.Sem a viselkedésemmel,sem a sminkemmel sem akartam kitűnni.
Aztán visszamentem a szobámba,és a szekrényem előtt megálltam.A ruhatárom sem valami színes,fekete,fehér,szürke,néhány kék,és pár piros.Ahhoz képest,hogy művészeti ágakban akarok elhelyezkesni,elég lapos az ízlésem.És ha igaz,hogy az öltözködés a jellemre vall,akkor nem állok valami fényesen.
Kikaptam egy fekete skinny farmert a szekrényből,gyorsan lerúgtam magamról a pizsinacim,és a mamám szekrénye felé tartottam.Pardon,szekrényeI.Több van neki,nem fér be az összes gönc egybe(sem kettőbe).
Kapkodva felrántottam az egyik tükrös ajtót,és egy teljes színkavalkád tárult elém.Rojtos szoknyák,pamut pulcsik,selyem blúzok,tollas kalapok,színes kesztyűk,sztreccs farmerek terítették be a látóteremet.Sosem láttam még ennyi ruhát egy helyen,még egy divatmagazin egy éves elővizetéseiben sem.
Egy percig csak letaglózva álltam,tudtam,hogy rengetek ruhája van a mamámnak,de eddig még soha sem érdekelt,hogy pontosan mennyi az a sok.Kapkodva kutakodni kezdtem,szinte megfulladtam az anyagok,és a minták tengerében.
Egy zöld kasmírpulcsi.
Zöld?!Hmmm,nem az én stílusom.Túl vibráló-velem ellentétben.
Egy farmer top.
Ööö...a mamámnak mióta vannak ilyen cuccai?!
Üde rózsaszín,virágmintás ing.
Túl nőies.Én inkább egy laposmellű,albínó barbihoz hasonlítok.
Fahéjszínű,puha,szűk pulcsi.
Zseniális!
Kapkodva magamra húztam a ruhadarabot,visszadobáltam a ruhákat eredeti helyükre,és sebesen kirohantam a kellemes hangultatú,ám annál feministább gardróbból.
Miután úgy ítéltem,hogy egész elfogadhatóan festek,rendet rittyentettem a szobámban,és lihegve az ágyra omoltam,a mamámtól ellesett mozdulattal.Csak úgy gyakorlás képpen.
Aztán kopogtak.Sebesen száguldottam le,hogy ajtót nyissak.Erősen lihegve még végigsimítottam a hajamon,és ráérően fekete özvegy tekintettel kinyitottam az ajtót.Persze ezt a stílust nem tudtam megőrizni az ajtóban álló személy miatt.
Sötétbarna lányan hullámzó haj,tengerkékem csillogó szem,magas,szikár alkat,kinyúlt kék póló,farmerdezsi,fekete farmer,tornacsuka.Tökéletes!
-Szia Brooke.-mondta Max,aztán kérdőn rámnézett sötét pilláji alól.-Nem engedsz be?-
-De,persze gyere be!-áltam félre.A szívem hevesen vert,nem túlzás ha azt mondom,hogy majdnem felköhögtem.
Max lassan besétált szemügyre véve az egész lakást.Itt a mamám stílusa uralkodott,feminista elegancia.
-Nem rossz.-nézett körbe csöppnyi elismeréssel a tekintetében,és emelte rám a pillantását.A fejem szőke búbjától a csíkos zoknimig végignézett (amit elfelejtettem levenni),aztán mintha csak egy privát vicce lenne,biccentett a fejével.Szinte égtem a láztól,és az arcom is ezt a zavartságot tükrözhette.
-Khmm...kérsz valamit inni?-kérdeztem udvariasan,és tétlenségemben a konyha felé sétáltam.Hallottam a mögöttem lépdeső Maxet.
-Igen kösz.-bicentett és foglalt helyet a konyhasziget melletti a bárszélen.
-Kávé,ásványvíz,naracslé...-soroltam az esedékes lehetőségeket és bújtam be derékig a hűtőbe.
-Bor.
-Bor?-fordultam vissza kérdőn.
-Igen.Ne feledd,jó pár éve elmúltam 18.-emlékeztetett száraz nevetéssel valódi korára.Csengő,ám annál üresebb nevetése vízhangzott a házban.
-Ó,oké...-bólindottam pirulva,és nyúltam a borosüveg felé.
-Olasz bor,vörös szőlőből,1890es.-tanulmányoztam az évjáratot.
-Megfelel.-mosolygott és már a poharakért nyúlt a szekrénybe.Villámgyorsan ért oda,nyílván angyali képesség,ezért nem tettem szóvá.
-Miért két poharat vettél ki?-ráztam meg jelzés képpen a kezemben tartott narancsleves dobozt.
-Mert inni fogsz velem.-jelentette ki a borra mutatva.
-És ezt mikor döntötted el?-ráncoltam a homlokom.
-Éppen most.-vigyorgott és kezdett el mindkét fényes pohárba folyadékot önteni.
Lemondóan visszaraktam a gyümölcsleves dobozt a hűtőbe és ültem le az egyik székre.Max mosolyogva nyújtotta felém a borospoharat.
-Kösz...-bicentettem aztán a földet kezdtem el bámulni.Bocsánatot kéne kérnem tőle,pedig ez bonyolultabb mint hinné.Nagyon húztam a borospohárból,mire Max elnevette magát.A bor savanykás íze szétolvadt a számban.Szőlő,és napfény íze keveredett a szájpadlásomban.Megborzongtam,aztán így szóltam:
-Max ami múltkor történt a kórházban...szóval nagyon akartalak látni,csak Lukeal meg kellett beszélnem valamit és...sajnálom.-hadartam.Max hűvösen mosolygott.
-Mi volt olyan fontos?-kérdezte eldöntött fejjel.
Nen válaszoltam egyből,úgy éreztem ez csak az én,a mamám,és Luke dolga.
-Figyelj Max sajnálom,hogy ezt kell mondanom,de Luke nagyon fontos személy az életemben.Viszont nem a legfontosabb.-tűrten a hajam a fülem mögé.Max elkapta a pillanatot,de utána a borospohár oldalának csapódó folyadékot figyelte.Gondolkodott.
Mégegyet húztam a borból,egészen lenéztem a pohár aljáig.
Max hirtelen rámnézett.
-Ki a legfontosabb?-kérdezte vesébe hatoló pillantással.Nyugot és hűvös volt a hangja,mégis némi düh keveredett benne.Összeszorult a torkom.
-Hát a mamám,meg a többi angyal...-öntöttem még egy pohárral a karmazsinvörös borból,ezzel próbálva leplezni zavaromat.
Max ősszehúzott szemmel,édes vigyorral az arcán áthajolt az asztal fölött.
-És én?-kérdezte.-Én hova tartozom?
Az arcunk majdnem összeért,sötét,édeskés illata bekúszott az orromba.A gyomrom görcsösen összerándult.
-Én is olyan fontos vagyok mint Luke?-húzta fel a szemöldökét.
-Talán.-bámultam a földöt vörös fejjel.
-Talán?Ideje lenne eldöntened, baby!-dőlt hátra a széken,és kortyolt egyet a borából.
Ahogy eltávolodott a közelemből,fellélegeztem,és félve felpillantottam.Jól ment neki,hogy leplezze az érzelmeit.Nem úgy nekem.
-Miért kéne eldöntenem?Miért nem lehetnék jóba mindkettőtökkel?-
-Ez nem éppen így működik,Brooke.Nem lehetsz "jóba" mindkettőnkel.És ne kérdezd miért,ez csak rám és rá tartozik.De muszáj eldöntened.-vonta meg a vállát.-Azonban ügyesen kell döntened Brooke,mert különben az egyikünket elveszíted.-közölte egyszerűen,olyan volt mintha egy törvényt mondana.Nem lehetett megváltoztatni.Én is hátradöltem,és elengedtem a pult szélét,amit eddig idegesen szorítottam.
-De időben ismertesd a döntésed angyalom,mert a végén még senkid sem marad-szólt még kacsintva,aztán felém tartotta a borosüveget amit jól meghúztam.Nem kellettek már poharak.Max vigyorral a szája szélében bámulta ahogy lassan elvesztem a józan eszemet,aztán felállított a székről,és gyengéden a kanapé felé húzott.Kicsit nehéz bevallanom,de akkor már picit dülöngéltem.Erős volt a nedű,az biztos.
Max leült és vigyorogva az ölébe húzott.Pirulva huppantam az ölébe,a hajam  kócos,a fejem iszonyú vörös lehetett.Max a a nyaka körés fonta a karomat,és finoman végigsimítottam a derekamon.Elöntött az ismert forró érzés,ami felforrósította a belsőmet,főleg,hogy ehhez még a bor kellemesen csípős illata is hozzájárult.Elvette az eszemet.Hirtelen ötlettől vezérelve beletúrtam a puha,mentaillatú hajába,a bor ledöntötte a korlátaimat.
Max apró puszikkal hintette be a nyakamon lévő finom bőrt,amitől az összes idegsejtjem önálló életre kellt.Kissé erősen reagáltam rá.A fejemet hátradöntöttem,hogy minnél több felületet tárjak fel a nyakamon,és,ő...khm,hát elég hangosan felnyögtem.Szégyen vagy nem az,még most is belepirulok ha rá gondolok.
Akkor persze nem érdekelt,szinte extázisba kerültem.Max hirtelen felemelte a fejét és ravaszan rám nézett.
-Ki a fontosabb,én vagy ő?-kérdezte.
-Ki?-.Nem értettem kábult állapotomban.
-Luke.-morogta a nyakamba.Felsóhajtottam a vágytól,és egyben a nehezteléstől.Kihasználja,hogy ilyen gyenge vagyok.
-Te.-túrtam bele megint a hajába.
-Akkor jó.-adott egy puszit még a nyakamra.Aztán felállított.
-Hé!-méltatlankodtam.Azthittem folytatjuk.
-Mi a baj?-simított végig a hátamon az ajkába haparva.Azthittem megyulladok.
-Én csak azthittem,hogy..-
-Akarsz még valamit?-kérdezte vigyorogva.Én csak esetlenül bólintottam,mire Max a falhoz szögezett és még vadabbul tapadt a nyakamra.Nem volt benne semmi gyengédség,színtiszta vágy és keménység volt,mégis hangos gyögésekkel jutalmaztam.Hirtelen hangokat hallottam az ajtóból.
-Brooke,Max meglepi!Nyitva volt a bejárati ajtó így bejöttünk.Óvatosabbak is lehetnétek!Egyébként hoztunk kaját!-hallottam Alsie izgatott hangját és az ajtó csapódását.Mire idegesen kikémleltem Max válla mögül,már ott állt az egész csapat.
Ashton,Michael,Alsie,Calum,Tom és még Mason is.Mindenki ledöbbenve merevedett le,kivéve Masont aki gúnyosan vigyorgott, és Tomot,aki a kezét a szájára tapasztva röhögött.Engem csak mégis Luke érdekelt,a szememel őt kerestem a csoportban.Ugyanaz a lemerevedett testartás,és döbbenet.Bár az ő szeme inkább csalódottságot és igazi mély szomorúságot hordozott.Max iránt pedig gyilkos dühöt,amikor ránézett elfehéredett a telefonját szorító keze.
Azonban kaptam még mást is tőle a pillantásából,gúnyos szánalommal nézte ahogyan dülöngélve lefejtem a derekamról Max ujjait.Legszivesebben elsülledtem volna,hogy aztán remeteségbe vonulva,pizzával felszerelkezve éljem le az életem további részét.De sajna a padló tökéletesen szilárd volt így ott álltam majdnem egy egész üveg bor mellékhatásával,kócis hajjal,megszégyenülve.Max pedig...Győzedelmesen vigyorgott Lukera,aki leejtette a kezében tartott kajászacskót,és seszó sebeszéd nélkül elment.Aztán már csak azon kellett elgondolkodnom,miért nem tudok egyszerre mindkettőjükkel jóba lenni.Nos,talán magam miatt nem való nekem a társasági