4.

Erős karok tartásában ébredtem.Fogalmam sem volt,hogy hol vagyok,vagy,hogy kivel,mégis nyugodt voltam.A tudatomat,mintha fátyolos köd borította volna,szinte semmit sem érzékeltem.Nem akaródzott kinyitni a szememet,így füleltem.Ahogyan egyre jobban kitisztult a tudatom,hallottam,hogy furcsa,idegen nyelven suttog valaki.Éreztem,hogy nekem szól,valahogy akkor nyilvánvaló volt.Egészen nyugtatóan hatott rám.Hirtelen meleg levegő,és ismerős sütemény illat csapott meg,ebből következtettem,hogy az ismeretlen bevitt a szabadból egy házba.(Az,hogy eddig a szabadban voltunk onnan volt nyilvánvaló,hogy rohadtul fáztam.)Az ismeretlen hirtelen emberi nyelvre váltott és ezt mondta:
-Elizabeth!
Csörömpölést hallottam,és a nagymamám meglepett hangját.
-Luke?!Te..te élsz...-suttogta halálra váltan a mamám.Sosem hallottam tőle ezt a hangnemet,mindig magabiztos,és határozott.Ijesztő volt.
-Brooke!-vett észre engem is a mamám sírós hangon.Meg akartam nyugtatni,és át akartam ölelni,de nem tudtam megmozdulni.Hideg keze simítását éreztem az arcomon.
-Mit tettél vele Luke?!Egyáltalán,hogy kerülsz te ide?!-támadt a rá mamám Lukera(?).
-Semmit Elizabeth!Egyszerűen csak leültem egy padra és ott volt!Először fel sem ismertem!-szabadkozotz nyugodt hangján a fiú.
-És akkor,hogyan került ilyen állapotba?!-ordított a mamám.
-Levettem a csuklyám,aztán ő halálra vált arcal elfutott.Utána mentem,és ájultan találtam meg.És utána értelemszerűen idehoztam!-
Szinte hallottam ahogy jár a mamám agya.
-Szerinted rájött a titkunkra?Ő is olyan mint mi?-kérdezte hirtelen elhalkulva a nagyi.
Mii?Milyen titok?Mint mi?Kik azok a mi???Hirtelen felpattant a szemem.Az első akit megláttam a fiú volt.Felkavarodott a gyomrom.
-Brookii!Édesem jól vagy?-ölelt át a mamám.
-Ööö igen persze,dee...leteszel?-kérdeztem a fiútól.Elnevette magát és besétált a nappaliba.Én unottnak szánt arcal utaztam a karjában.Mégis iszonyú feszülten éreztem magam a közelében.
-Hercegnő!-tett le Luke a kanapénkra mosolyogva.Egyből felpattantam.
-Mi folyik itt?-fogtam meg a fejem.Szédültem.
-Mire gondolsz kicsim?-.A mamám iszonyú átlátszóan kamuzik.
-Oké légyszi,ne tettesétek a hülyét!Mi folyik itt?!És ti honnan ismeritek egymást?!-tettem csípőre a kezem.
-Brooke nyugodj meg!Mi..-szólt a fiú,de nem hagytam,hogy befejezze.
-Ne nyugtadgass!Azt sem tudom,hogy ki vagy!-mondtam hisztérikusan.A mamám sohasem titkolt előlem semmit!Most meg itt titkolózik ezzel a feltámadt fiúval.
-Luke.Luke Hemmings.
-Oké,Bond,mi folyik itt?!-
A mamàmhoz fordult.Nèmàn,pillantàssal beszéltek egymàssal.Bevallom,féltékeny lettem Luke-ra.
Hirtelen megszòlalt a mamàm:
-Brooke,ìgérem mindent elmondunk!De még nincs itt az ideje édesem!-fogta meg a kezemet a mamàm.
-Nincs itt az ideje?!Mikor lesz itt az ideje?!-hisztériàztam.
Làtszott a mamàmon,hogy tiltakozni akart,de Luke hirtelen megszólalt:
-Holnap.Holnap eljövök érted-nézett mélyen a szemembe,aztàn megfordult és kisétàlt az ajtón.Szinte elàllt a lélegzetem,Lehuppantam a kanapéra,és lehunytam a szemem.A mamám a szája szélét rágva próbált átkarolni,de ellöktem a kezét és felmentem a fürdőbe.A mai sokkhatások megtették a hatásukat,néma,könnytelen sírásban törtem ki.Megeresztettem a vizet,levetkőztem,és beleültem a vízbe.A forró víz égetett,színte éreztem ahogy lemarja a bőrömet.De nem érdekelt.Hátradőltem a kádban és hagytam,hogy a forró víz elmossa a problémáimat.