5.

Màsnap reggel a nap sugarai ébresztettek.Hétvége volt,mégsem aludhattam vissza,mert tudtam,hogy ma fontos dolgom lesz.Megtudni az igazságot.

Ìgy kikecmeregtem meleg,csàbìtòan puha àgyamból,a tükör elé léptem,és azonnal ledermedtem.Mióta?Mióta nézek ki ùgy mint egy drogos?!Karikàs,vörös szemek bàmultak vissza ràm,az arcom gyürödt,a hajam kócos volt.Fogjuk fel pozitìvan,ennél rosszabbul màr úgysem festhetek!Gyorsan kifésültem a hajam,felkaptam valami koszosnak nem tünő ruhát,és egy nagy lencsés napszemüveget mely eltakarja a szemem.Levánszorogtam a konyhába ahol a mamám a kedvenc reggelimet készítette,gondolom kiengesztelés képpen.Ügyet sem vetettem rá,kivedtem egy almát a gyümölcsöstálból,és azt kettem el nyammogni.

-Mi lenne,ha ma elmennék vásárolni édesem?-kezdeményezett beszélgetés nagyi.Átláttam rajta,bármennyire csodálatos nő volt,nekem nem tudott hazudni.Nem válaszoltam.

-Ó,és kicsit feldíszíthetnénk a lakást!Vehetnénk pár virágot kicsim!-Láttam rajta,hogy erőlködik.

-És mi lenne,ha elmennénk a vidámpatkba?Tudom,hogy imádod!-

Betelt a pohár.Ő utálja a vidámparkokat,neki túl koszos,és túl sok ember van ott.Nem szereti ha a földig érő Dior kabátja leér a földre.Az asztalra csaptam.

-Nagyi,elég!Luke eljön értem és mindent elmond!Hiába próbálsz lebeszélni,nem fog menni!

-Nem vagy még kész az igazságra!Vadabb,mint te azt el tudod képzelni!-mondta vészjósló hangon közel hajolva hozzám.Nagyon teátrális tud lenni ha akar.

-Nem érdekel.Valószilűleg ki fogom bírni.-néztem tá hűvösen.

Hirtelen csöngedtek.Felpattantam.A mamám olyan arcot vágott mintha a kaszás jött volna érte,de nem érdekelt,feltéptem az ajtót.Nos,az elmúlt napban,be kell vallanom,annyiszor állt el a szavam,hogy számolni sem tudtam.Az sem volt kivétel,mikor megláttam Luke-ot az ajtóban.Tiszta feketében volt,pólója alól is átlátszottak izmai.A haja kócos,és vizes volt,gondolom a reggeli párás levegő miatt.Kék szemével engem pásztázott.

-Indulhatunk?-kezdte köszönés nélkül.

-Jóreggelt!-biccentettem,majd a fogasról lekaptama pulcsimat,és bevágtam magam mögött az ajtó.Intett,hogy kövessem,majd nagy léptekkel elindult.Már most kezdett az agyamra menni.

-Na,akkor elmondod?-loholtam utána.

-Valaki nagyon kíváncsi!-fordult meg,és kezdett el hátra felé sétálni.

-Vigyázz,mert még,ne adj isten,neki mész egy fának!-mondtam tetetett ijedséggel,a szívemre rakott kézzel.Elröhögte magát és megfordult.Onnantól csendben folytattuk a sétát egészen a parkig.Elszorult a torkom.Leült egy padra,én követtem a példáját.Csendben,fürkésző tekintettel nézett rám.Megköszörültem a torkom.-

-Nos...akkor elkezded?-kérdeztem zavartan.

Mintha megsem hallotta volna a kérdésemet.

-Miért ijedtél meg tőlem?-nézett rám fürkészően.

-Nem ijedtem meg!-kértem ki magamnak.

-Rendben.Ha nem ijedtél meg,akkor mégis mi a francért futottál el?-kérdezte nyugodt hangon.Nagyot sóhajtottam.

-Azért ilyedtem meg mert...láttalak már valahol.-ködösítettem.Nem akartam elmondani,nyilvánvalóan nem nézne normálisnak.

-És pontosan hol?-.

-Itt,a parkban.-bámultam a cipőm orrát.

-És mikor?

-Miez itt,kikérdezés?!Elvileg csak nekem szabadna itt kérdeznem!-próbáltam terelni a témát tetettett felháborodással.Átlátott rajtam,továbbra is kérdőn bámult.

-10 éve.-mondtam suttogva.Hallottam,hogy élesen szívja be a levegőt,de nem mertem ránézni.

-És...mi történt?-kérdezte már ő is suttogva.

-Megöltek téged.És elpárolgott a tested.-néztem rá felbátorodva.Most ő bámulta a cipője orrát.Látszott,hogy keresi a szavakat,végtelenségnek tűnő percek után meg is szólalt.

-Hogyan láttad?-.Tudtam,hogy tudja,hogy nem élőben láttam.

-Itt álltam.-léptem oda a látomásos pont mellé.-És egyszer csak mintha nem is a saját testemben letten volna,végignéztem a halálodat más szemén keresztül.-Az utolsó szavaknál már megint suttogtam.Aztán csak kérdezett és kérdezett,én pedig készségesen válaszoltam rá.Jó volt végre elmondani valakinek,aki hisz nekem.

Miután elmondtam az egész történetet elejétől a végéig,megszólalt:

-Angyal vagy.-Értetlen fejemet látva odalépett hozzám.

-Azért láttad mindezt mert angyal vagy.-Azzal nekem nyújtotta a kezét és a pontra lépett.Óvatosan a kezébe helyeztem a kezem,és én is a potra léptem.Megint elhomályosodott a látásom,de most mégis más volt.Luke szemszögéből láttam mindent.Éreztem azt amit ő,éreztem a férfiak kemény ütéseit,éreztem ahogyan kiserken forró vére.És éreztem azt is,ahogyan a mellkasába szúrták a kést.Még sohasem fájt semmi ennyire.Ordítani tudtam volna a fájdalomtól.Ahogy mindig,a látomásom végén most is,kitisztult a látásom.Azonban elgyengültem,és hirtelen összecsuklottam.Szerencsémre Luke elkapott,és erős karjaiba zárt.A melkasom sebesen emelkedett és süllyedt,sokkos állapotba kerültem.Luke nyugtatásképpen simogatta a hajamat,amitől már nem csak szédültem hanem zavarban is éreztem magam.Mégis csak egy dologra tudtam koncentrálni.

-Angyal vagyok-mondtam suttogva.Nem tudtam,hogy hogyan kapcsolòdik ez a 'képesség' at angyalokhoz,mégis tudtam,hogy különleges vagyok.

-Igen Brooke.Angyal vagy.-mosolygott Luke.-Mind angyalok vagyunk.