-Srácok,ő Brooke,ó nem tudom mért mondtam a neved,mert mindannyian tudják,na mindeeegy!-hadarta egy szuszra Alsie zavartan.-Ő itt Ashton.-mutatott egy szőkésbarna göndörhajú fiúra,aki talán a legaranyosabban mosolygott.Hatalmas szárnya volt.
-Ő Thomas,de csak Tom.-A fiú szintén vörös hajú volt,viszont rajta farmer volt és egy sima ing.Nem voltak szárnyai.
-Ő itt Mason,de vigyáz vele mert közveszélyes!-suttogta a fülembe.Elég hangosra sikerült mert Mason mérgesen Alsie-re nézett.Mason gyönyörű volt,tipikusan olyan volt,amilyen én mindig is lenni akartam.Sötétbarna hullámos haja ,karamellaszínű szeme,sötét,iszonyúan hosszú szempillája,telt,borvörös ajka,és borzasztóan nőies alakja volt,és persze gyönyörű szárnya.Ellenségesen nézett rám,de azért mosolygott.
-Őt itt Calum,ha ő ismegengedi Cal.-nézett gúnyosan a fiúra.Sötétbarna haja,és tejeskávé színű bőre volt amitől erősen elütött tejfehér szárnya.Egy hülyevagyAlison című pillantást vetett Alsie-re,aztán pajkosan rámmosolygott.-És utolsósorban ő itt Michael.-mutatott a fiúra.Nos,ő több szempontból érdekes volt.Zöld haja volt,vibráló zöld szeme,és ami a legérdekesebb:nem fehér hanem szürke szárnya volt.Kedvesen mosolygott,és tényleg szimpatikus volt,csak a szárnyából valahogy sötétség is sugárzott.
-Hiányoznak páran,például Kaitlyn,Danny,Max és Amber.De szeretni fogod őket.-mosolygott kedvesen.
-Leállhatsz Alsie,a végén még szétrobban a feje,azt pedig nem akarjuk.-nézett Alisonra Calum.
-Körbe vezethetlek Brooke?-kérdezte tetetett udvariassággal a hangjában Calum.
-ÉN,vezetem körbe,már megbocsáss!-szűkült össze a szeme Alsie-nek.
-Mert?Miért te?-kérdezte felvont szemöldökkel Cal.
-Mert...én láttam meg előbb!-kezdett el érvelni Alsie.
-Ettől még nem a tiéd!-tette a csipőjére a kezét Calum.Úgy éreztem magam mint egy utolsó kocka csoki amin két nyolcéves vitatkozik.Mason a fejét csóválta röhögve,Michael és Tom olyanokat ordibált,hogy "csajbunyóóó",Luke pedig csak a fejét fogta kínjában.Ahogy kívülről néztem őket,bármennyire is vitatkoztak,összetartó csapatnak tűntek.Hirtelen valaki mögém állt.
-Ööö...te vagy Ashzon ugye?-mosolyogtam rá.Meg sem hallotta a kérdésemet,pajkosan rámmosolygott.
-Körbevezesselek?-kacsintott rám.Felröhögtem,és a kezemre tapasztott szájjal bólintottam.Kiosontunk az egyik ajtón ami a teremből indult ki.Ashton magyarázott:
-Ahol voltunk az a Nagyterem,olyan mint egy nagy nappali,onnan indul ki minden helyiség.Amelyik ajtón kijöttünk az a konyhába,és a fürdőkbe vezet.Innen át lehet menni a tantermekbe,a szobákba és a Szentélyhez.Hol akarod először kezdeni?-kérdezte.
-Ha nembaj,először a Szentélyt nézném meg.-mondtam,bár fogalmam sem volt róla,hogy az mi.Ashton ezt sejthette,mert elkezdte mondani.
-A Szentély olyan mint egy kis templom.Oda járunk imádkozni,oda járunk a harcok előtt satöbbi.Igazán megnyugtató hely.Aki itt volt az mind szerette.-magyarázta és egy kis séta után benyitott az egyik ajtón.Ha lehet,még nagyobb fényesség fogadott mint a Nagyteremben.A falak nyugtató fehér színűek voltak,óriás ablakok nyitódtak belőlőle amelyeken kinézve csak a tiszta kék eget láttam.Fogalmam sem volt,hányadik emeleten vagyunk,mikor a föld alá jöttünk le.A termet két szóval lehetett leírni:nyugalom,és túldíszítettség.Mindenhol márványból,gránitból,vagy aranyból készült szobrok,márvány padsorok és padló,aranyból készült oltár volt.Sok anyag és textúra keveredett egymással,mégis a nyugodtság sugárzott a helyiségből.Ashton odasietett az oltárhoz es intett a kezével.Az oltár felé haldva,a szobrokon végighúztam lágyan a kezem.Gyönyörűen voltak kifaragva,minden apró mozzanat tökéletesen élethű volt,és még a tüzet is láttam a szemükben.Hátborzongatóan szép élmégy volt.Odaérve Ashtonhoz kérdőn néztem fel rá,aki csak a kezét nyújtotta,és segített fellépni az oltárra.Szorosan egymás mellett áltunk,szinte éreztem szárnya puhaságát a bőrömön.
-Ööö...Ashton?-kérdeztem félenken.
-Ha azt akarod kérdezni,hogy még mindig vitatkoznak-e,szerintem észre sem vettek minket.-röhögött.
-Nem,nemazt.-mosolyodtam el.-Lehet,hogy fura kérés lesz,de...megfoghatom a szárnyad?-kérdeztem vörös fejjel.Felröhögött.
-Sosem láttál még angyalszárnyat?-mosolygott kedvesen.
-Múlt héten még azt sem tudtam,hogy léteznek angyalok.-húztam el a számat.
-Akkor várj egy percet.-lelépett az oltárról,és szó szerint kiterjesztette a szárnyait mint egy nagy madár.Hatalmas volt.Tátott szájjal néztem,amin ő csak röhögött,és megkérdezte:
-Na,megfodod vagy sem?-mosolygott.Leléptem az oltárról,és óvatosan a szárnya felé nyúltam.Puha volt.Na jó,az nem kifejezés,hogy puha.Finoman lágy,és kellemesen meleg volt,amellett nagy és izmos.Végisimítottam a hosszán,aztán a hátához értem.Két lyuk volt a pólóján azon bújt ki a két szárny.Megsimítottam a bőre és a szárnya találkozásának pontját.
-Látom,tetszik.-mondta.
-Őszintén?Olyan mint egy kinövés.De tetszik!-
-Kinövés?Ezt még senki sem mondta!-fogta a fejét.-Ez életem legszomorúbb pillanata.-
-Jajj,Ashton tudod,hogy szeretem a szárnyad.Igazán....csinos.-próbáltam menteni.
-Csinos?Csinos?!Inkáb ne folytasd kérlek!-emelte drámaian a homlokához a kezét.
-Oké,inkább mamár nem szólalok meg.-röhögtem.Hirtelen Luke nyitott be az ajtón.
-Gyertek vissza,megjöttek Max-ék.Látom össze melegedtetek.-mondta hűvösen,aztán a feje eltűnt az ajtónyílásban.
-Most haragszik rám?-kérdeztem bűnbánóan.Luke fontos nekem,ha nem is....úgy.Vagyis...jó nem tudom,hogy fontos nekem Luke,de fontos.Na.
-Nem,nyugi,inkább rám harakszik.De a haragja körübelül 30 percig tart.-mondta Ash egyszerűen.Kanyargós folyosók között haladtunk,mikor végre odaértünk a teremhez.Ismét nagy fényesség,ismét vörös lobonc.
-Ó,Brooke,azthittem hogy elvittek a sötétangyalok.-dramatizált,aztán Ashton vállára csapott.Ahogy körbenétem3 új taggal bővült a csapat.Egy körübelül 40 körül járó,szakállas fickóval aki Danny-ként mutatkozott be,egy Amber nevű barna hajú szemüveges lánnyal,és Kaitlynnel,akinek szőke haja,és virágos fejpántja volt.Azonban ott volt még valamilyen Max is...
-Megjöttem!-sétált be telefonnal a kezében azt ajtón egy magas,sötétbarna hajú,kékszemű szexisten.Nem tudtam levenni róla a szemem,szerintem még a szám is nyitva volt.És miután meglátott és rámosolgott,azóta a délután óta nem tudom kiverni a fejemből Max Black-et.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése