9.

Sosem voltam szerelmes,sosem tetszett még senki.Minden fiú akinek tetszettem, csak a külsőmbe volt szerelmes,sőt nem is szerelmes!Csak le akartak feküdni velem(amit nem is igazán értettem, egy cseppet sem vagyok vonzó).Ez nem kellett nekem.Ezé mert rt is volt az,hogy minden kapcsolatot elkerültem a fiúkkal,egy érzelmi védőburkot húztam magam köré.Nem voltam romantikus alkat,magas ívben leszartam a párkapcsolatokat,nem érdekelt semmilyen szerelmi ügy.Viszont,most először éreztem valamit!Ilyen kis bizsergető,szívszorongatós érzés.Amikor csak állsz,nem tudsz megmozdulni,és a füledben cseng a szíved felgyorsult üteme.Max ezt váltotta ki belőlem.Belépet a Szállás egyik ősöreg,fa ajtaján és megszűnt minden.Színtiszta,gomolygó köd.Ott állt Ashton,Danny,Kaytleen,Michael,Mason,Alsie,Calum,Amber,Tom,Luke...És nem láttam semmelyiküket.Csak őt láttam.Meg Luke-ot,hogy furcsán néz rám.Aztán megszűnt a köd,mindenki visszatért a szobába,és már nem csak hárman voltunk.És folyt tovább az élet.Calum fejbecsapta Alsie-t,Ashton pimaszul vigyorgott rám,Michael csak állt,Danny megtörölte a szemüvegét,Mason a vérvörös,élesre reszelt körmeit vizsgálgatta,Amber,Kaytleen,és Tom pedig,fogalmam sincs miért,de beszélgetve kivonultak a teremből.Csak én álltam ott mint egy idióta.Szó szerint lefagytam,az érzelmek hulláma mindent elsöpört.Max mosolyogva visszanézett rólam a telefonjára és odament Dannyhoz.Valami "szokásos megbeszélésről" vitatkoztak.Luke hirtelen karon ragadott.Feleszméltem néztem rá.
-Jól vagy?-kérdezte összehúzott szemmel.Nem voltam jól.Hányingerem lett,és elkezdett fájni a fejem.Azon kívül,hogy azthiszem belezúgtam első látásra Maxbe,olyan érzésem volt,mintha láttam volna már valahol,nagyon ismerős volt nekem valahonnan.
-Persze,persze,hogy jól vagyok!-bólogattam.
-Mivan,Max Black hírhedt csábereje magával ragadott?-kérdezte gúnyosan.Most nagyon ráérzett.Nem válaszoltam,nem  tudtam neki hazudni.Keserű arcal engedte el a kezemet,és fordult el tőlem.Értetlenül bámultam utána ahogy eltűnt a Szállás egyik nehéz ajtaja mögött.Fogalmam sincs,hogy mit érzek Luke iránt,és hogy ő mit érez irántam!10 éve láttam minden egyes nap,most meg itt van élőben...Még nem tudtam feldolgozni.Most csak annyit tudok,hogy Max megfogott.
-Szia!Brooke,igaz?-kérdezte egy mély,csábos hang.Hátrafordultam,és szembe találtam magam vele.Hirtelen nem kaptam levegőt.
-Igen...Te meg gondolom Max.-mondtam remegő hangon.
-Igen,jól gondolod.-mosolygott sejtelmesen.
-Ööh...Te...tisztavérű angyal vagy?-nyögtem ki a legértelmesebb mondatot ami eszembe jutott.Úgy látszott nem csodálkozott a hülye kérdésemen.
-Igen,a legtisztább kiadás.-nevetett.-Te is,úgyhallottam.-nézett mélyen a szemembe vibrálóan kék szemével.
-Igen.Bár múlthéten még sejtelmem sem volt minderről.-mutattam körbe.
-Igen,Luke mesélte.Azt modta különleges a képességed,de még nem tudja mi az.Alsie be volt zsongva.-röhögött.
-Igen,azt észrevettem.Mikor beléptem a nyakamba vetette magát.-nevettem el magam.
-Igen,ez jellemző Alsie-re.-mosolygott.-Megismerkedtél a többiekkel is?-kérdezte.
-Nemigazán,nem beszéltem még velük.-.
-Hát akkor néhány dolgot feltétlenül tudnod kell.Calum és Alsie folyton basztatja egymást.Ne ijedj meg amikor este sikításokat,és röhögéseket hallassz.-mutatott rá Alsie-re és Calumra akik éppen most iy gyilkolták egymást.-Ja és Calum félvér,Alsie tiszta vérű angyal.-mondta.Bólogattam,majd Michael felé néztem.Nagyon érdekelt a szárnyából áradó sötétség.
-És ő?Miért ilyen a szárnya?-mutattam rá.
-Hát...Michael ereiben félig...sötét angyalok vére folyik.-húzta el a száját.-Az anyja bukott angyal.-mondta halkabban.-De ne ítéld el,az internet perverziója ellenére vérbeli angyal.És amit tudnod kell róla,hogyha hozzányúlsz a laptopjához,előbújik a sötét énje.-mondta halál komoly arcal.
-És Ashton?-érdeklődtem.
-Ő tisztavérű.Amit tudnod kell róla,de ne mond el,hogy elmondtam,de fél a kacsáktól.-mondta.Szerintem a látta az arcomon az értetlenkedést,így folytatta:
-Ne kérdezd,nekem sincs fogalmam róla,hogyan alakult ki ez nála!De inkább nem firtattam,mert nem büszkélkedik vele,és ilyenkor le tudná harapni a fejem.-röhögött felemelt kézzel.
-Oké,és Mason?Asszem nem vagyok neki valami szimpi.-húztan el a szám.
-Igen,Mason sokszor bunkó tud lenni,de egyébként nem az.Ja,és ő a tesóm.-mosolygott.Leesett az állam.Ő csak mosolygott,aztán Dannyre nézett.
-Ő az unokabátyám.Ő szervezi a megbeszéléseket,az anygyali ügyeket,és a szállással kapcsolatos dolgokat.Flúgosnak látszik,és hidd el,az is.De nyugi nagyon jó fej.Félvér.-mondta.-Kaytleen és Amber pedig,mielőtt találgatni kezdenél,járnak.-folytatta.-Nem szívesen beszélnek róla,de tudnod kell.Ja és Kaytleen tiszta,Amber félvér
-.
-Oké.-bólintottam.-És Tom?-kérdeztem.
-Tom tisztavérű,de egy idióta.A Szállás egyik vezetőjének az unokája,amivel nagyon nagyra van.Ne csapd le ha ezzel dicsekszik.-grimaszolt.-És azthiszem ennyi.Van még pár tanító de ők most nincsenek itt.Akiket bemutattam,csak azok laknak itt.-.
-Oké.Köszi,hogy bemutattad őket.-vörödödött el a fejem.
-Hát ha Luke nem tette meg őket.-vonta meg a vállát.Úgy sejtettem van valami gubanc köztük.Amikor kimondta a nevét elsötétedett a tekintete.Így folytatta:
-Valami kérdés még?-mosolygott rám.
-Hát...kettő lenne.-gondolkoztam.Luke múltkor túl sokat mesélet,nem tudtam tőle megkérdezni,miért néz ki most is úgy mint tíz évvel ezelőtt.
Max megvonta a vállát.
-Figyelj,az angyalok 18 éves korukig úgy fejlődnek mint az emberek.Aztán mikor betőltik ezt a kort,es kinő a szárnyuk,leáll a növekedésük.Persze nem élünk örökké,körübelül egy jó 50 évvel tovább,és ebben a formában halunk meg.Vagyis nem fogsz megráncosodni.-grimaszolt.-Luke,pedig idősebb,fogalmam sincs mennyivel.-vonta megint meg a vállát.
-Aha...-döbbentem le.Sokkot már nem is kaptam,ez semmi volt a múltkoriakhoz képest.
-A második kérdésem pedig.Csak Ashtonnek és Michaelnek láttam a szárnyát.Neked nincs?-kérdeztem.
-Hát ez úgy működik,hogy az angyaloknak 16 éves korukban kinő a szárnyuk.Neked azért nem nőtt ki mert egyszer sem próbáltad aktiválni a képességet.Mi már kis korunkban is arra edzettük,hogy időben kinőjön a szárnyunk.Szóval akiket a teremben láttál nekik mind van szárnyuk,csak úgymond,álcázták őket.Bonyolult elmagyarázni,de...visszahajlik a hátadba.Ahogy a madaraknak a hátukra hajlik a szárnya,nekünk is így van.Csak a milyénk beleolvad a hátunkba,magyarul.De inkább megmutatom.-magyarázta azzal felhúzta a pólóját.Elakadt a szavam,és jócskán kikerekedett a szemem.A látvány leírhatatlan.Mint egy félisten.Ledobta a földre a pólóját,azzal megfordult.Izmos hátán két szárny körvonala látszódott,de úgy olvadt bele a hátába,mintha a bőr alatt lett volna.Aztán hirtelen mintha a bőre gumiból lett volna,elkezdett szakadozni,és kibújt alóla két hófehér,óriási angyalszárny.Max hátrafordult,és mosolyogva nézte a leesett állam.
-Ez...bámulatos...-leheltem.Fogalmam sincs,hogy ezt a teste hogyan képes megoldani anatómiailag.
-Nekem az első benyomásom az ijesztő,és a bizarr volt,de azért bámulatosnak is bámulatos.-nevetett.
-És...nem fáj?-kérdezten aggódva.
-Meg sem lehet érezni.Inkább az fájdalmas,mikor először kinő.Abba már bele is haltak.-komolyodott el.
-Szerinted nekem mikor nő ki?-érdeklődtem megszeppenve.
-Fogalmam sincs.De mostmár itt vagy,és Amber,Kaytleen vagy Ashton segítségével hamarosan készen állsz rá.-mosolygott.-Felemelő érzés mikor megvan.-simított végig a szárnyát büszkén.Viszketett a kezem,annyira meg akartam érinteni.
-Mi folyik itt?Nyílvános pucérkodás úgy látom.-mondta vigyorgott Calum ahogy odajött hozzánk.
-Hagyd Cal,had mutogassa Brooke-nak a szebbik oldalát!-vigyorgott gúnyosan Alsie és rámkacsintott.Akkor olyan vörös lehettem mint egy paradicsom.
-Oh Alsie,ne tagadd,hogy te is szereted mutogatni a bájaidat!-vigyorgott Max.Alsie is vörös lett,talán vörösebb is mint a haja.
-Mi volt akkor?-értetlenkedtem.
-Oh,hát Alsie drágám múltkor félmeztelenül rohangált a folyosókon!-röhögött össze Max Calummal.
-Kényszerítettek!-mentegetőzött Alsie.-Felelsz vagy Mersz-eztünk!-magyarázta drámaian.Aztán csak a végtelenségig röhögtünk,mire egyszerre feleszméltem.Hé!Úgy tűnik,mintha barátok lennék.Pedig körübelül egy órája ismerjük egymást.Mégis annyira befogadóak,és segítőkészek...Egyébként ne higgyétek azt,hogy sosem voltak barátaim!Voltak...csak elárultak,és megszégyenítettek.Miközben "jóba" voltuk,aközben is hányszor tettek megjegyzést a családomra,vagy a melltartóm kicsi méretére!Akkor persze nem érdekelt,örültem,hogy tartozok valahová.De aztán a barátaim,a suli csillagjai,magamra hagytak,kigúnyoltak.Egyszerűen röhögve hátatfordítottak nekem.Azóta mint most is,nem volt igazi barátom.És most...furcsa volt,hogy szerető társaságba kerültem.A nagyi mennyire örülne neki!Ó basszus.A mama.
-Hé,sràcok!-szólaltam meg hirtelen.-Lassan haza kéne mennem,a nagyanyám azt sem tudja,hogy élek e vagy halok.Nem tudjátok hol van Luke?-kérdeztem.
-Nem...Miért?-húzta össze a szemét Max.A többiek is értetlenkedve néztek.
-Hát...mert Luke hozott ide,és gondoltam,hazavisz!-makogtam.Max fürkészően végigmért aztán határozottan kijelentette:
-Majd én hazaviszlek.-
Nos,még a gondolatba is beleborzongtam.Egyedül csak én,és ő.De mi lesz Luke-al?Úgy sejtettem,van valami gubanc köztük,és kétség kívül zokon venné,ha Maxel mennék haza.
-Sajnálom Max,de én...tudod,Luke hozott ide,és...-makogtam,amit Max felhúzott szemöldökkel hallgatott.
-Miért pont Luke?Nem biztos,hogy ráér.Vagy el akar e vinni.-vágott a szavamba.Tényleg...mi van ha nem akar elvinni?Ha a terhére vagyok?Lehet,hogy mérges rám.És Max...
-Jó,elmegyek!-sóhajtottam.Max büszke mosollyam megfordult és indult el a Szállás egyik ajtaja felé.-Hozom a kocsit!-kiabálta maga után.Alison azután a lelkemre kötötte,hogy minél hamarabb jöjjek el,és úgy megszorongatott,hogy azóta sem kapok levegőt.Calum pedig félszegen átölelt,és megborzolta a hajamat.Röhögve tűrtem a fejmelegítést.
-Indulhatunk?-dugta be a fejét Max az ajtón.A győzedelmes vigyor már csak halványan tükröződött az arcán.
-Persze,csak...nem tudjátok hol van Luke?-néztem körbe.
Senkisem válaszolt,Alsie-ék csak megvonták a vállukat, gondolom tartottak Maxtől,akinek megint vészesen elsötétült az arca.
-Mindegy is!-legyintettem a kezemmel.-Mehetünk!-bólintottam.Nem akartam,hogy Max haragudjon rám.Gyorsan megöleltem Alsie-t,aztán még körbenézten a fényűző teremben,hogy magamba szippanthassam minden egyes részletét,és jellegzetes aranyfényű ragyogását.Aztán kiléptem Maxel az ajtón.Egy ugyan olyan hosszú,és sötét folyosón haladtunk,amilyenben idefelé jöttünk Luke-al.Az alagútban terjedő hideg légáramlat bekúszott a pulcsim alá,megborzongtam.Nemsokára egy nagy garázsba értünk,ahol egyedül egy csodálatos,fekete BMW parkolt.Tökéletesen illett Maxhez.
-A tiéd?-kérdeztem ámulva,le sem véve a szemet a gyönyörű kocsiról.
-Igen,10 éves korom óta gyűjtök rá.-simította végig büszkén a kezét a hűvösen ragyogó,tükörsima felületű kocsin.Udvarias vigyorral tárta előttem szélesre az ajtót,én pedig vörös fejjel szálltam be a csodajárgányba.Ő is bevágódott mellém,elfordította a kulcsot,és kinyitotta a garázs ajtaját.Azonban nem tudtunk elindulni,mert valaki a nevemet kiáltotta:
-Brooke!-.Azonnal megismertem a hangot.Kapkodva kicsatoltam a biztonsági övemet és az ajtót nyitottam volna,azonban az nem nyílt ki.Kis ideig rángattam,aztán hihetetlenkedve Maxre bámultam.
-Miért nem nyitod ki!?-kérdeztem ingerültem,és meglepődötten.Max közönyösem bámulta az arcomat,aztán a tekintete Luke-ra vándorolt az ablaküvegen keresztül,ahol annak mérges arcával találta szembe magát.Lassan húzta le az ablakot.
-Igen?-nézett közönyösen Luke-ra.Luke nem válaszolt,csak gyilkos pillantással illette Maxet.
Aztán rámnézett.Nem szólt semmit,mégis borzasztó bűntudatom támadt.Lassan kinyitotta a száját,ám mikor megszólalt volna Max felhúzta az ablakot.
-Szia Luke!Köszönj szépen Brooke!-momdta gúnyosan,aztán meg sem várta a válaszunkat,halkan suhanva kihajtott a sötét garázsból a hideg éjszakába.Nem néztem hátra,nem tudtam volna elviselni Luke szánalomtól,dühtől,és szomorúsággal kevert tekintetét.Nem szóltam Maxhez,pillanatnyilag szerelmes voltam belé,és mérges voltam rá.Neki sem volt mondanivalója,vonallá préselt szájjal bámulta az utat.Fogalmam sem volt mi járhat a fejébe,borzasztóan idegesített,hogy nem tudom mit gondol.A szám szélét rágva,idegesen bámultam ki az ablakon.Mi van köztük Luke-al?És miért nem engedte,hogy találkozzak vele?Zakatolt az agyam,iszonyú dühös voltam rá.De ott volt bennem az iránta érzett vonzalom.Baszki!És még csak ma találkoztunk,mégis ennyi érzelmet váltott ki belőlem!
-Megjöttünk.-mondta közönyösen a házunk előtt leparkolva.Azonnal megjelent sz ablakban a mamám aggódó arca a függöny mögött.Ó,anyám.
-Köszi.-próbáltam elővenni én is a legsemmitmondóbb arcomat,de csak egy makogás kerekedett belőle.Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam a kocsiból,viszont Max villámsebességgel elkapta a kezemet.
-Hé!-nézett mélyen a szemembe,áthatóan kék szemével.
-Igen..?-néztem rá félszegen.
-Haragszol rám?-kérdezte kis idő múlva.Nem látszott a szemében megbánás,a hangjában mégis kérlelés bújkált.Rögtön rávághattam volna,hogy nem.De Luke fontosabb volt annál,hogy azt higgye,hogy nem esett rosszul a mai incidensünk.Kis gondolkodás után így válaszoltam:
-Mi van köztetek Luke-al?-néztem rá fürkészően,kérdésre kérdéssel válaszolva.Igyekeztem azt mellőzni,hogy teljesen belezúgtam.
Nagyot sóhajtott,de a tekintete sziklaszilárd,és hideg volt.
-Figyelj,neked ehhez semmi közöd.Csak annyit véss az eszedbe Brooke,Luke nem olyan jó mint gondolnád.Néha,hogy úgy fogalmazzak,sötétebb erőkkel is... ismerkedik -mondta gúnyosan,aztán elengedte a kezemet,és sebesen elhajtott.A keletkező szél meglibbentette a hajamat,ahogy a távolodó csodajárgány után bámultam.Nem értettem amit mondott,vagy inkább...nem akartam érteni.Sokáig néztem azt a pontot ahol Max eltűnt,igaz,már hűlt helye sem volt.Nagyot sóhajtva megfordultam,és elindultam afelé a sárkánnyal tarkított aknamező felé,ami az otthonomnak neveztem.