6.

Luke csak mesélt,és mesélt,én pedig csak kérdeztem és kérdeztem.Mi angyalok vagyunk,tiszta vérűek.99 százalék angyali,1 százalék emberi vér folyik az ereinkben.Különleges képességekkel rendelkezünk,erősebbek és gyorsabbak vagyunk mint félvér társaink,vagy az emberek.Ja,és szárnyunk nő.Úgy,mint a különböző vallásokban,kultúrálban,vagy a filmekben lévő "angyaloknak"!Nos amikor Luke elmondta szó szerint sokkot kaptam(ma már kb úgy hatodszorra).Luke elmondása szerint mikor kibontakozik a képességünk,egyszerűen csak kinő.De ez csak nekünk van,tisztáknak.Azt mondta sok féle angyal van,de akikkel úgymond "rosszban vagyunk",a bukott angyalok.Ők ölték meg Luke-ot.Tudjátok,azok a tipikus fekete szárnyú,borzasztóan félelmetes lények a tévéből.Luke azt mondta még túl korai,hogy beszéljen róluk,később úgyis mindent megtudok.És mire minden 'lényegeset' elmondott,beesteledett.Őszintén még így is vannak homályos részek,de Luke megnyugtatott,amint tud megint eljön és annyit kérdezhetek amennyit akarok.Maradni akartam és tovább hallgatni az angyalok történeteit,de Luke azt mondta,hogy ha nem visz haza Elizabeth ki fogja herélni(végülis abszolút elhihető a mamámról).Úgyhogy karon ragadott és elkezdtünk sétálni a házunk felé.Nem volt kedvem haza menni,de Luke nem engedett.Csendben baktattunk hazafelé a holdfényben.

-Luke,és te...hol élsz?-néztem rá félénken.
-Van egy szállás,itt a városban az angyaloknak.Ott tanítanak minden kezdőd,ott képeznek ki minket,és ott fogadnak minden külföldi angyalt.Olyan mint egy hotel,egy kórház,és egy iskola keveréke.Kiskorom óta ott lakom.-magyarázott.
-És honnan ismered a nagyanyámat?-álltam meg a házunk előtt.
-Hááát...ez hosszú történet...Inkább kérdezd meg a nagymamádat,ő is tud válaszolni minden kérdésedre.-Látszott rajta,hogy zavarban van,ezért nem erőltettem.Fontosabb dolog érdekelt most.
-És mikor találkozunk?-kérdeztem tudásszomjasan.
-Csütörtökön.Akkor elviszlek a Szállásra,már ha Elizabeth megengedi.-közölte egyszerűen.
-Rendben.Akkor...csütörtökön.-bólintottam.Hirtelen elmosolyodott és magához ölelt.Magas voltam,de hozzá képest úgy éreztem magam mint egy törpe.Alig kaptam levegőt.Kicsit fulldokoltam,aztán hirtelen elengedett.
-Jóét Brooke!Akkor csürörtökön!-intett,aztán már el is tűnt.Néztem távolodó alakját.Tegnap előtt ezt még el sem tudtam volna képzelni.Gondolataimba merülve nyitottam be a házba.
-Megjöttem!-ordítottam,és levettem a dzsekimet.Nem kaptam választ,így körbe néztem a házban.Legutoljára a mamám szobája volt hátra.Résnyire volt nyitva az ajtó,de nem nyitottam be.A mamám a Luketól hallott nyelven beszélt,és az ágy előtt térdelt.Valami volt az ölében,de mivel háttal volt nekem,nem láttam mi lehetett az.Egyre csak bugyogtak ki szájából a szavak,fészjóslóan és félelmetesen hatottak rám.El akartam menni,de mintha a lábam legyökerezett volna.Csak néztem hosszú,ősz haját,és csipkés hálóingjét.Kis korom óta titkolózik előlem.Nem mondta el ki vagyok én.És,a szüleimnek mi közül van a dolgokhoz?Tényleg úgy van ahogy ő mondta,vagy mindvégig hazudott?
Hirtelen rámjött a hányinger.Sebesen elszáguldottam a fürdőbe,épphogycsak a wc fölé tudtam hajolni,mikor kijött az az egy szem alma amit ma reggel ettem.Visszafelé kevésbé volt jó íze.Az ülőkére támaszkodtam a kezemmel,és lihege bámultam a semmibe.Egyszercsak hideg kezek fogták hátra a hajamat.
-Semmi baj kicsim,had jöjjön ki belőled.-suttogta a mamám.
És a hideg érintéstől,finoman fogalmaza kiokádtam a beleimet is.